A kórházak nagyon szomorú helyek. Egy kórházban dolgozva az emberek könnyen közömbössé válhatnak bizonyos dolgok és az emberek iránt. Talán azért, mert érzelmileg könnyebb így elviselni a rossz dolgokat. Nagyon nehéz megszokni, a látványát a haldokló betegeknek.
A kórházi dolgozók szerint a közelgő halált fel lehet ismerni. Egyik legjellegzetesebb jele: a hattyúdal.
A hattyúdal
Skandinávia ókori lakói szerint a hattyú egész életében néma marad, de közvetlenül a halála előtt jellegzetes hangokat ad ki. Innen származik a kifejezés, melyet az orvosi közösség a mai napig használ.
Amikor ilyen „hattyúéneklésről” beszélünk, az egészségügyi dolgozók olyan jelekre gondolnak, melyek a beteg közelgő bocsúját jelzik.
Honnan is lehet tudni, ha közeleg a vég?
Néha hirtelen következik be, néha lassan. A lassú, elkerülhetetlen halált a kórházak és a palliatív ellátó központok naponta figyelik. Honnan is tudhatják, hogy érkezik az elkerülhetetlen vég?
„Hattyúdal. Egy kaparó zörej, amikor lélegzel. Amikor a tüdő már nem működik megfelelően. A közelgő halál egyéb jelei közé tartozik a felületes légzés, üveges szemek, alacsony vérnyomás és a telítettség.”
Pár órával a halál előtt az emberi test jelzi, hogy itt a vég. A beteg elveszti érdeklődését a külvilág iránt, abbahagyja az étkezést, a folyadékfogyasztást és a gyógyszereket. Túlzottan álmos, legyengült, és nem reagál az ingerekre. Fájdalmat is érezhet.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
