Az internetet felrobbantotta Dr. Lenkei Gábor előadásából egy részlet melyben olyan dolgokra hívja fel a figyelmet amelyről minden szülőnek tudna kellene!
“Egy barátom mesélte, cselgáncsedző.
Alsó tagozatos gyerekeket edz.
Meséli, hogy megjöttek a srácok, 7-8 éves srácok, délután 4-kor és fáradtak.
Mondták, hogy fáradtak.
Hogy lehet egy 7-8 éves gyerek fáradt?
És azt mondja, hogy megszagolta őket, és a gyerekek többségének aceton szaga volt.
Tudják, mint a körömlakklemosó.
És ő egy okos ember, azt mondta, az embernek akkor lesz aceton szaga, ha ki van száradva.
A végletekig.
És egy gyerek nagyon gyorsan kiszárad.
Mert a gyerekeknek a folyadékigénye ennél sokkal több, mint a felnőtteké.
Most nem tudom részletezni, hogy miért, de ennél sokkal több.
S megkérdezte a gyerekeket: “Mit ittál ma csillagom?”
“Hát, reggel a kakaót, és az iskolában egy pohárka vizet.”
És délutánra összeomlott a gyerek anyagcseréje.
Már aceton szaga volt.
Tudják, kinek van aceton szaga?
Aki cukorbeteg kómára készül.
Olyan mértékben felborul a gyerekek anyagcseréje, mert nem isznak vizet.
Azt hiszik, hogy egy gyereket meg lehet tanítani bármire, mikor acetonos?
Nem tud figyelni, a rosszullét határán van! S azt mondják rá, hogy hiperaktív, meg diszlexiás?
Szomjas!
Elvihetem pszichológushoz…
Meg kéne itatni!
Persze, hogy pszichológiai tüneteket produkál, ha szomjas, meg ha éhes!
Hát annak olyan tünetei vannak.
És az edző bevezette minden gyereknél, hogy aki edzésre jár, kötelező egy 7,5 decis kulacsot hoznia.
Azt, amikor megjönnek, megtöltik, egyharmadát meg kell innia edzés előtt, egyharmadát edzés közben és egyharmadát az edzés végén.
És mire a gyerekek hazamennek, nem aceton szagúak.
De aztán úgy jönnek megint…
Tönkretesszük magunkat.
Ez nem egy kis dolog, amiről beszélek!
Az ember, amikor csak akkor iszik vizet, amikor szomjas, akkor már elkésett!
És mondok valamit. Még egyet.
Nem lehet hozzákezdeni egy ember gyógyításához addig, amíg ki van száradva!
Én nagyon sokszor láttam belgyógyászként idős embereket, akik csontszárazak voltak.
És zavartak voltak, úgy néztek ki, mintha flúgosak lennének.
Nem lehetett velük beszélni.
Nem tudták hol vannak, össze voltak zavarodva. Volt, aki azt hitte, hogy pszichiátert kell hozzájuk hívni.
Mondta az öreg kollégám: “Adj neki vizet! Sok, sok, sok, sok infúziót, és várd meg a holnap reggelt.”
És amikor adtunk nekik sok, sok, sok, sok vizet, akkor az “ütődött” idős ember másnapra egy mosolygós ép valaki lett.
Mert megszűnt az elmezavar, amit a kiszáradás okoz.
Az embernek a szellemi tevékenysége nagyon gyorsan hanyatlik, ha ki van száradva.”
