Lukoviczki Réka egy gyönyörű életerős, pozitív gondolkodású amputált lábú leányzó aki életfelfogása miatt már több ezer követőt tudhat magának Facebookon. Napi rendszerességgel számol be életéről mindennapjairól. Az egyik ilyen bejegyzésben meséli el milyen helyzetbe került egy februári napon miközben épp egy remek könyvet olvasott a buszon.
"Olyan jól belemélyedtek Önök a könyvükbe, nem kéne inkább átadni a helyüket másoknak? Nézzenek hátra, gyerekek állnak a buszon, Önök meg ülnek, felháborító!"
És rögtön elő is jön a magyar valóság, midig másokat hibáztatni és rögtön mindenkinek a hibáját keresni és hangoztatni és nem a megoldást keresni!
" Első körben köpni-nyelni nem tudtam...most tényleg leszidott, mert ülök? Most tényleg kössem az utasok orrára, hogy nekem milyen bajom van? Sok hümmögés után csak annyit tudtam kinyögni neki, hogy: Elnézést kérek, hiányzik a lábam. Mondanom sem kellett, mekkora kínos csend kerekedett, a többi történés pedig összefoglalható abban, hogy még én szégyelltem magam a nő miatt. Én hülye. "
Mit tanulhatunk ebből? Nem biztos az, hogy minden az is aminek látszik és ne rögtön indulattal és előítélettel forduljunk mások felé!
Forrás: LábatlanBlog
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
