Nem egyszerű a kamionosok élete ezt lássuk be. Most egy picikét jobban beleláthatunk a világukba Sümegi Róbert írása által, ami sokszor kegyetlenül őszinte, de máskor pedig fanyar humorral ábrázolja ezt a nem igazán egyszerű munkát.
Vegyünk egy embert, legyen a neve Gipsz Jakab. És hogy a történet sokaknak szimpatikus legyen, Jakab dolgozzon a Scania Transnál. És járjon egy Topline-os R750-el, alufelnivel, meg minden. Jakabnak pénteken szól az irányítója, hogy délután 4-kor rakodása van és go kifelé Nagyonmessziországba. Nyár van, dög meleg. Jakab 4-re a felrakón van, 33 paletta kutyanyüszítést visz 24 tonnával.
6-ra megrakva papírral a kezében elfordítja a kulcsot és elindul. Vezet 9 órát meg egy pihi, így megáll hajnal 4-kor aludni. Persze reggel kilenckor már nem lehet megmaradni a fülkében. A felkelő nap sugarai telibe kapják a fülkét és az fél óra alatt kemencévé változik.
Jakab felkel, 5 óra alvás után kicsit nyűgös.
Délután 3-kor ismét nekiindul az útnak és vezet egy tízest meg a két pihi, így kerekítve hajnal 2-kor megáll. Fáradt, és bevágja a szunyát. Persze reggel 9 után már itt sem tud aludni a meleg miatt. Vasárnap van. Tesz vesz, bandázik, főz stb, hogy teljen a nap. Délután jó volna még aludni, de a fülkében alig lehet megmaradni a melegtől. Várja az este 10 órát, hogy végre megindulhasson.
Este 10, Jakab álmosan, fáradtan de megindul.
Jó lenne haladni, ezért ismét 10 órát vezet. Pihikkel, délelőtt 10kor áll meg. Halálosan fáradt ezért a meleg ellenére is gyorsan elalszik. De két óra múlva arra ébred, hogy a saját izzadságában tocsog. Lezuhanyzik a kúton. De a forróság miatt nem bír már aludni. Csak 9et pihen, hogy mielőbb indulhasson. Este 7-kor elindul ismét. A több napos fáradság sokszorosan vesz revansot rajta.
Minden kilométer, 100-nak tűnik és minden perc órának.
Éjfél körül már komoly a baj.
Jönnek a hallucinálások. Mintha kutya szaladna át előtte a pályán. Mintha kivilágítatlan bringás jönne szembe a leállósávban. Jakab mindent megtesz amit ilyenkor meglehet. Lehúzza az ablakot. Hangosan énekel. Pofozza magát. A kávé mellé energiaitalt iszik kísérőnek stb. De az álmosság nagy úr. Jönnek az első másodpercek, amikor nyitott szemmel alszik. Hajnal 2-kor már semmi nem segít.
Jön egy útépítés, ami miatt pár száz méteres dugó alakul ki. A sor végén kattognak a vészvillogók. De Jakabnak pont ezek a másodpercek maradnak ki. És fékezés nélkül belerohan a kamion sorba. Előtte egy billencs áll megrakva, esélye sincs.
Hatalmas durranás, majd síri csend…
Jakab nem szenvedett, azonnal meghalt. Jönnek a sünök a tűzoltók a mentők. Szakértők megvizsgálják Jakab kártyáját és nem értik, hiszen minden szabályt betartott a vezetési és pihenő idővel kapcsolatban. A boncolás során sem találnak semmit, Jakab nem lett rosszul, egészséges volt. A műszaki vizsgálatok sem találtak semmi nyomot arra hogy esetleg a kamion műszaki állapota miatt történt volna a baleset. Igazi talány.
Persze a média is lecsap a sztorira. “Itt állunk az autópályán ahol a szörnyű baleset történt! X Y voltam a vér és a rettegés autópályájáról” Majd a rendőrség is nyilatkozik, hogy jobban oda fognak figyelni a kamionokra és fokozottabban ellenőrzik majd őket.
Aztán jönnek a különféle kamionos csoportok. Van aki tudni véli, hogy a kolléga mágnessel ment. Van aki szerint már egy másik kártyára is vezetett Jakab vagy 10 órát. Vagy éppen filmet nézett a laptopon és ez okozta a tragédiát.
A lényeg, hogy Jakab meghalt.
A Scania Trans a biztosítási pénzből már vett egy másik szerelvényt ami már járja Európa útjait. A temetésen kitettek magukért, vittek koszorút, küldtek részvét táviratot is és valaki kis senki az irodáról ott is volt a búcsúztatón. A család összetörve gyászol. Elment a családfő…
Azért engem bosszant valami!!
A Scania Transnál valaki az irodából megtudná mondani hogy Jakabnak milyen színű volt a szeme? A főnök vagy a vezénylője. Esetleg hogy hogyan hívják Jakab gyermekeit?
Nem, biztosan nem! Mert, mik is vagyunk mi sofőrök? Csak egy k*rva alkatrésze a kib*szott kamionnak! Ami nélkül nem megy egyik szemétdomb sem! Csak egy kib*szott alkatrész, semmi több…”
